Vicces, hogy amikor nyáron elmegyek dolgozni, és csak hétvégén szabadulok haza, akkor is csak egy-két napra akkor mennyire nincs itthon senki. Mintha egyedüli gyerek lennék, vagy mi. És mennyire vicces, hogy nem tudok semmit a világról, nem mintha kiváncsi lennék rá, de attól még általában tudom, hogy mit játszott két focicsapat egymással, vagy, hogy melyik párt miért ordibál a másikra, illetve, hogy hol volt legutóbb monszuneső. De nem. Hétfőtől péntekig semmit sem tudok a világról, de lehet hogy jobb is.
Szerencsére a reggeli korán kelést sikerült megszoknom az elmúlt másfél hónap alatt, olyannyira, hogy már 11 körül ásítozni kezdek, hogy menni kéne aludni és 7-kor legkésőbb már kivet az ágy. Pedig nem ez a jellemző.
Barnaságom is kezd elképesztő méreteket ölteni, már-már undorodok magamtól, hogy hogy lehettem ennyi időt napon. És még lesz három hét... Te jó ég:D

Na mindegy egyenlőre ennyi.

kereskedelmi televíziózás gyöngyszeme

Fél füllel hallotta ma a szomszéd szobában a tévét, merthogy a retek klub a sztár várszt adta egy éven belül immáron harmadik alkalommal hétvégi szupermoziként. Elsőként az lepett meg, hogy a testvéreim elmondás szerint kicsit megvágták a filmet. Ekkor már kicsit figyelni is kezdtem, erre jön az első reklámblokk és szokásos játék. Kétopciós választási lehetőség a filmből feltett kérdésre, azaz, hogy Anakin megnyeri-e a versenyt vagy sem? Nos a filmben még csak a verseny kezdeténél tartottak, a rövid bejátszás, mely segít a kedves nézőnek pedig már a verseny után zajlott, amikor Obi-Wan Kenobi közli Anakinmamával, hogy a fia szabad, mert megnyerte a versenyt. Ergo válassz.

Kezdetben még volt 3-4 lehetőség ami közül választani lehetett, aztán meg maradt kettő. Ezt olyannyira továbbfejlesztették, hogy már csak IGEN-NEM maradt, de legalább figyelni kellett az első reklámblokkig (kb 30 perc). Most meg már a választ is elmondják. De akkor kit néznek hülyének kéremszépen?

Retro feeling

Elfogott a retro feeling, így hát elővettük a régi jól bevált játékokat a polc porosodó részéről. Sajnos meglepve kellett tapasztalnom, hogy némelyik bevált játékom még nagylemezen van, pedig mennyit nyomtam vele anno. Szerencsére azonban már lejárt a jogviszony vagy mittudomén mi ez, de "szabadon igazolhatóak" ezek a játékok a retro games oldalakról. Így hát most két játékot említenék meg, a Transport Tycoont és a Bumpyt. (Utóbbi olyan régi, hogy még rendes kép sincs róla a neten) Szóval meglepve tapasztaltam a mai játékok 3 DVD-s 8 CD-s játékai mellett, hogy anno lehetett kis méretben is kurvajó játékot készíteni. A Transport Tycoon, ugye, mint nevében is látható egy közlekedési vállalat irányítását jelenti, a szokásos "Tycoon-sorozat" elemeivel. Busz, vonat, hajó, repülő. Parádés játék. Persze az ilyeneket is vizsgaidőszakban kell megtalálni, de hát a tanulás alól ki kell bújni valamilyen indokkal:D Szal legendásan jól lehet szervezni, fejleszteni, elbontani egy hegyet, és persze pénzt kaszírozni. Mondjuk a játék csal, nem is kicsit. Vélhetően a keleti piacra szánt játék lehetett ez, mert akkora infláció van benne, hogy ha már megy a bolt akkor évente pénzed 5%-t fial. De hát így megy ez. Ha egyre több pénzed lesz, egyre jobban élvezed, hogy te vagy a király. Mellesleg be kell vallanom, hogy Microprose játék, ami, ha jól tudom akkor Microsoft játékfejlesztő cége volt anno, úgyhogy le is állok a Gates familia termékének seggcsókolásával. Esetleg még annyi, hogy nincs 3 Mb a játék. Igen 3 Mb.
A Bumpy meg egy klasszikus ügyességi ugrálós játék, ahol egy gömbőccel ügyeskedsz. A KillSomeTime.com ajánlásával.

Mára ennyit, jóéjt komák.

POTD

"Pattanj le és szarj az arcomba"

Amsterdam, fű, fejlettség

Hát megadatott, hogy Hollandiában legyek, úgyhogy egy inkluzív csak itt, csak most, és csak Neked bejelentkezés következik.
Úgyhogy néhány érdekesség mellőzve a múzeumi ismertetőket, és a hasonló szánalmas sztorikat. Szóval igen meglepő dolgok vannak itt a "fejlett Nyugaton", lévén, hogy van olyan, hogy bizalom ebben az országban. Pl a vasúti rendszer elég egyedi, vagy veszel teljesárú jegyet, vagy veszel egy 40% kedvezményű kártyát (egész évre 55 ojró) és ennyi. Kedvezmény nincsen. Nincs pöcsölés a diákjeggyel, meg a nyugdíjassal, meg a tökömtudja mivel. Ez van fizessél. (a munkáltató száll be az utazási költségekbe, az állam megy egyből kaszál. Szal mi kaptunk egy ilyen kártyát és ezzel járjuk az országot, és rá se néznek. Elhiszik, hogy van olyanod és kész. Ma pl a kisasszony elszundított a vonaton, a kaller meg még halkan is beszélt, hogy fel ne ébressze, majd jó pihenést kívánt. Ennyit erről.
Ha az utcán odambemész bármelyik helyihez, azonnal és készségesen válaszol angolul, bármit kérdeztél. Még ha azt is, hogy nem találom ezt a térképet, tudna segíteni. És nem mondja azt, hogy jó hogy ki nem szúrj a szemed idióta neszeneked vegyed-vigyed.
A múzeumokban hasonló a helyzet, kérdezel-válaszolnak előhozzák a raktáron lévő utolsó könyvet is a kedvedért és a többi. Ma pl bementünk egy templomba, és mivel házasodtak bent, így ingyért volt. És öltözékünk bármennyire is nem illett a közegbe megkínáltak sütivel és narancslével.
Szal ennyit erről. Na majd otthon a többit.

PARÁDÉ

Megnéztem ma este ezt az Euróvízíós dalfesztivál döntőt ma este, lévén szombat este elveimbe ütközik a tanulás. Hát nem kellett volna, illetve korlátozottan nem kellett volna. Merthogy az általam annyira nem kedvelt Pély Barnát kell idéznem: "Hol a fületek bazeeee". A zenék nagy része a "részegen fetrengem a földön tánc gyanánt" című cselekedet kísérésére sem alkalmas, nemhogy egy ilyen összeurópai (del) - ha felvágnék, páneurópait mondanék - "versenyre". De ez "páneurópaiság"sem igaz, hiszen Izrael, Örményország, Grúzia mi a frászt keres ott. Ha jól tudom Európa határa a Dardanellák, a Boszporusz meg Azurál (igen Mónika néni tanította így) és a Kaukázus északi lejtői. Bár ez a téma megérne még jó néhány misét, hogy Európa miért ilyen "befogadó" térjünk inkább a tárgyra.
Szóval ami zenék nekem tetszettek, pl a szlovén csaj (a klip extragagyi azért...), a finnek, meg Rúzsa Magi (de ő is csak azért mert magyar:D) azokat leszavazták a frászba. A szerb nyálparádé, az ukrán bohóckodás, a görög és török seggrázás hihetetlen mit el el nem lehet adni. A másik dolog amit meg végképp nem értek, hogy 2007-ben még mi a frászt keresnek fiúcsapatok egy ilyen rendezvényen, mint a spanyolok, akiket vizuális terrorért jobb országokban legalább meglincselnek, vagy mit keresnek ott olyanok, mint az írek akik olyan hamisan énekelnek, mint én. Azt meg sejettem, hogy a görögök a legnagyobb homoszexuálisok (khm buzik), de hogy valaki ennyire hasonlítson Enríke Igléziászra, és még a seggét is rázza hozzá. Nos khm. Gondoltam a zeneipar már túllendült a 90-es évek együtt mozgós koreográfiájáról, de az hiszem tévednem kell. Nem marad más hátra elő kell vennem az UBUNTU cédémet, mert az legalább nem okot vizuális terrort. Bár lehet, hogy pótolja mondanivalóban és hangszerelésben. Na mindegy...
Nade nem is erről akartam írni, hanem a szavazásról. Ami úgy működik, hogy 42 "európai" országban szavaznak, az első 10 kap pontot, és a saját országra nem lehet szavazni. Végül Szerbia nyert nem kell mondanom. A volt jugoszláv tagállamok megszavazták győztesnek, egytől-egyig, ehhez jött a vigyázó szemű Nagy Testvér, meg talán Ukrajna is. Na jó mi magyarok is oda szavaztunk (de mondjuk ők meg viszont) hogy miért azt nem tudom. Szóval nagyjából annyi történt, hogy a szlávok megoldották egymás között. Szerbia, Ukrajna, Oroszország.

De lehet keresgélni, érdekes eredmények születtek.

PLACING	Country	POINTS
1	Serbia	268
2	Ukraine	235
3	Russia	207
4	Turkey	163
5	Bulgaria	157
6	Belarus	145
7	Greece	139
8	Armenia	138
9	Hungary	128
10	Moldova	109
11	Bosnia & Herzegovina	106
12	Georgia	97
13	Romania	84
14	Macedonia	73
15	Slovenia	66
16	Latvia	54
17	Finland	53
18	Sweden	51
19	Germany	49
20	Spain	43
21	Lithuania	28
22	France	19
23	United Kingdom	19
24	Ireland	5

A vicc talán az egészben az, hogy 4 ország az alapító jogán minden évben képviseli magát a viadalon mindenféle selejtező nélkül. Ezeket kiemeltem... Végülis annyira nem szarnak bele.
Érdekes, hogy Ausztria leszavazott Szerbiára, Németország Törökországra. Hogy is van ez a keleti munkavállalós kérdés? Románia Moldovára és vissza, Ciprus a görögökre.
És végül a recept, hogy nyerj egy ilyen vetélkedőt. Nevezz olyan országból, melyet jó szétdaraboltak, és még van jó sok nyelvrokona is, és számos vendégmunkása nyugaton. Zsebedben győzelem. Azért ne nevezzük előre lefutott versenynek...

Mentem ásni!

Tisztelt csekély olvasóság!

Mentem ásni, majd pénteken Óberster

Dugd meg a levegőt!

Minap láttam egy videót, ami persze most nem linkek be, mert nem találom, de hát azért mégicsak. Naná, hogy egy újabb japán találmány, az airsex, sőt már versenyt is rendeztek neki. Elég vicces, ahogy huszonéves és még öregebb japánok megdugják a levegőt. Természetesen főleg "férfiak" vállalkoznak erre a nemes feladatra. De hát a japán társadalom oldja meg a saját problémáit. Remélem ez nálunk azért nem terjed el...

Sajtófotó 2006

Ma voltunk megnézni a satófotó kiállítást, akciósan. Hivatalosan 400 ft diákoknak, de hát a jó magyar mentalitás szerint, ha ezt el lehet bliccelni, akkor elblicceljük. Node egész korrekt kis kiállítást hoztak össze idén, persze a Szabadság téri fényképek, arab-izraeli háború képei egész nagy részt foglaltak el, de jutott hely a művészlelkeknek és a az életképeknek is. Voltak vicces képek, pl amikor a gyereket az anyja berakja a karalábék közé a szatyorba és úgy válogat a paradicsomok közül, szóval azért szerencsére nem csak komoly mély értelmű/elgonolkodtató/depressziós képek voltak. A Nemzeti Múzeum meg újításként fényképezőgép-kiállítást szervezett a sajtófotók közé, és bár én nem nagyon értek az ilyen századeleji ketyerékhez, de voltak szép darabok, mert érdekes dizájnok is. Az árvizes, felhőszakadásos, tüzijátékos képek pedig vitték a pálmát nálam.

The comeback

Persze nem a blog tér vissza csak a régi telefonszámom. Merthogy tegnap reggel kaptam egy SMS-t a banktól, hogy csorgott egy kis della a számlára. (Mondjuk abba most ne menjünk bele, hogy a kedves bank állandóan reggel hétre rakja ezeket a pénz áll a házhoz sms-eket...) Úgyhogy bementem a magyar telefonszolgáltatóhoz a percdíjak hosszas elemzése után, ahol abszolult paraszt volt az eladó. Kártyás előfizetést kértem, gondoltam majd később pontosítunk, aztán gond nélkül meg se kérdezte a srác. Unott pofával ballagott ez a modellért, jó hogy nem dobta oda. Na mondom szépen vagyunk. Mondom a számomat meg szeretném visszakapni, merthogy ellopták a régit. Megcsinál mindent és közli, hogy akkor az telefonár plusz SIM kártya pótlás (4800) . Az derék. Ügyfélbarát lehúzós. Nehogy szóljál, hogy kérjek inkább új számot, mert akkor spórolok 5000-t. Áh. Ügyfélbarát. No mindegy ez a dög ennyit is megér. Illetve, hogy egy dolog hiányzik róla. a potyogódoboz...Legjobban az tetszik, hogy kívül kijelzi, hogy történt-e valami, hívtak-e vagy sms-e. Jameg nekem fekete az egész. Meg lehet gizdázni is azzal ahogy felkattintod a fedelet. Szal tetszik.

Valentín-nap - anyukája nemi szervét neki!

Igazán respekt a mindenféle ünnepeket, napokat feltalálóknak, de valahogy ez nekem nem jön be, kösz inkább mégse.
A karácsony, a húsvét, név és születésnap teljesen "korrekt ünnepnapok" hiszen van mögöttük tartalom, de ez a Valentín-nap a legalja ünnep. Nem hinném, hogy ezen múlnának kapcsolatok százezrei, hogy a szerelmesek napján valaki odakészít egy vörös rózsát a lehajtott WC ülőkére vagy sem. Mondjuk alapból vicces, hogy egy kapcsolatban külön meg kell ünnepelni, hogy szeretik egymás a felek, és ennek egész külön napot kell szentelni szív alkú lufikkal és mindenféle flancos kis ajándékkal. És fennen kell hangoztatni, hogy I LOVE YOU, és ezt szerelmetes hangvétellel kell a fülbe suttogni. Úgyhogy akinek ez kell, vegye-vigye a plüssállatok garmadáját vörös rózsák kíséretében kedveséhez, de én köszönöm nem kérem...

Bronzérem

Az alapozás során kevés üdeszínfolt létezik a sportolók számára, de ez a téli terembajnokság legalább biztosította a lehetőséget asok futás között egy kis játékra is. Szal végeredményben ma mindhárom meccsen rúgtam egy-egy gólt, nagyjából ment is, de persze van még mit csiszolni rajta. 8 csapat került be a döntőbe és kiesés alapon játszottunk, és mint a legalacsonyabban rangsorolt csapat fel kellett kötni a gatyát. Az első meccsen az utolsó percben rúgtunk 2 gólt, (az egyiket én magam:D) amivel kiegyenlítettünk és a hosszúra nyúló tizenegyespárbajban végülis nyertünk. Pont akkor amikor már rám került volna a sor. Aztán a döntőért való küzdelemben összetalálkoztunk az örökös bajnokkal, szal sanszunk csak az első félidőben volt, aztán a bronzmeccsen 14-3-as győzelmet arattunk. Érem a zsebben, node ennyit mára. Asszem beverek egy sört:D

vége...

nos igen, ezt is megértük, hogy egy újabb vizsgaidőszakot vészeltünk át bukásmentesen, pedig azért lett volna rá alkalom bőven, már csak egy leadásom van hátra hétfőn, és akkor már papiron is vége. Több kihívás már nem is tudok vállalni, 42 kredit, két szigorlat, kell ennél több?:D Szal boldog békeiők, kocsmalátogatás, ilyesmi végre. Node holnp visszakapom elvileg a személyazonosságomat, de erről majd később, ha tényleg...

miért kap az ember ötöst...

Megmondom, a pipáért. És ez komoly, persze BTK gondolják sokan azonnal, hogy pipára ötöst kapni, nade részletesen. Mert ugye ma is vizsgáztam, az élvezetek miatt, és én 4-est adtam volna magamnak, de a tanár a következőt szólja. "Nem tudom eldönteni, hogy nem tudja az anyagot, vagy pedig szangvinikus nyugodt jelleme miatt beszél ilyen lassan és kimérten, megfontoltan. Persze a pipások általában az utóbbi csoportba tartoznak, szóval akkor megadom az ötöst." lol. Remélem nem kell mondanom, hogy az előbbi változat kicsivel életszerűbb... Másik örömteli fejlemény, hogy már csak egy vizsgám van hátra. Holnap. Mert élvezem.

Pofavizit, gasztronómiai élvezetek

Miután senki lettem tegnap boldog mosollyal az arcomon mentem el ma szigorlatozni, hiszen egy niemand nem zuhanhat már lejebb. A semminél nincs lejjebb, ha józan ésszel végiggondoljuk. Úgyhogy mintegy tét nélkül mentem be khmm, jóindulattal fél nap tanulással... Aztán kaptam egy jó témát, amit tudtam, meg egyet amit nem szal 4-es. Pofavizit, mélázás, jegybeírás, oszt csá.

Majd pedig senkiségemben, hogy azért valamit érjek, elkezdtem olvasni a Sütés-főzés alapfokon című könyvet, és hatalmas skilljeim miatt tutorial kettes pályánál kezdtem el az okosságot. Lévén a tutorial egy a zsíroskenyér, tutorial kettő pedig a tükörtojás. Szóval minden bátorságomat összeszedve, és két napi Stahl Judit nézés után úgy döntöttem nekivágok. Persze először meglepett, hogy hogy néz ki egy tojás, a formája meg minden, aztán elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen most mekkora egy gyilkos vagyok, és hogy ezt a tojást valami kitojta, de miután e morális és higéniai dilemmán túllendültem, felütöttem a tojást, persze tökig fehérjés lett a kezem, mert túl erősen vertem oda a serpenyőhöz, de végülis szép lett, meg ehető. Szal lvl2 lettem.

Niemand lettem, egy utolsó kis senki

Bár ennek vannak azért előnyei is. Ugyanis a minap megszabadítottak személyazonosságomtól, meg elszakítottak a telekommunikáció mindenféle előnyétől, hátrányától. Szóval most hogy niemand lettem, elgondolkodhatok azon, hogy az egyetemi indexem érvényes szémélyiségazonosító okmány-e, továbbá azon, hogy akarok-e papíron 2 évvel fiatalabb lenni, úgyhogy üde lehetőség ez, hogy nevet váltsak, és Harakiri Arisztid legyek, vagy éppen Jó Áron, vagy Érték Elek. Úgyhogy a továbbiakban kéretik ezt szem előtt tartani. Tulajdonképpen az történt csak mint a Catannal, meg a Brévhárttal, csak itt a kicsit mókásabb.

Lehet hogy albán bevándorló leszek, vagy éppen Kirgizisztánból elszármazott dokkmunkás. Ezen még gondolkodnom kell...

Éljen a német!

No persze nem a nép vagy valami, sőt nem is a nyelv, hanem a középiskolai német tanárnőm, aki nélkül meghalnék az egyetemen. Olyan szinten sikerült belémverni a nyelvet, hogy a kedves kis egyetemen külön cserebiznisz alakult ki az elolvasandó cikkek között és hát a német nyelvű cikkeket igen jó árfolyamon lehet becserélni magyar nyelvűekre. Szal Viva 'la Mariann néni:D

Promopost

Nos tessék az alábbi játékot sűrgősen megszerezni. Elsősorban persze azoknak ajánlom ezt, akik ismeri a Catan nevű szórakoztató táblajátékot, melyet a mélyen tisztelt Klaus Teuber úr tervezett meg, és az is az ő keze munkáját dícséri. Szóval a Candamirnál is hasonló elven működik a dolog, nyersanyagszerzés, beváltás, pontgyűjtögetés és győzelem, vagy sem. Azért azt hozzá kell tenni, hogy egy kicsit Catan-lebutítás ez a játék, de ez a lebutitás nem megy a játék rovására, mert a kellő összetettséget a szerepjátékosság pótolja, mindenféle spec abilityvel és vadálltokkal való küzdéssel, de élvezhető a játékmenet. Megvan itt is a kellő szivatási faktor, mint a Catanban, szal a játék nekem innentől bejött.

Továbbá az utóbbi időben sokat játszom a Trackmania Nations-szal, ami egy elég korrekt kis versenyjáték a maga szintjén. Nincs semmi tunning, legfeljebb lefested a kocsidat, aztán annyi. A Single Player mód eléggé szegényes, tartalmaz vagy 90 pályát, ami jó szokás szerint egyre nehezedik, de nem jelentenek nagy kihívást, de a multiplayermód neten már elég komoly dolog. Egyrészt mert a pályaszekesztő miatt bárki készíthet pályát, másrészt meg mert a különféle szervereken elég jó társaság szokott összegyűlni. Onnantól meg a szerverspecifikus pályák begyakorlása után, helló-helló. Szal szépen lassan a magyar lista top 400-ba, és ezzel egyúttal a világ lista top 11000-be kerültem, be. De hát a pontoztás itt is úgy működik, mint a diabloban, minél fejlettebb vagy, annál kevesebb pontot kapsz ugyanazért a teljesítményért...

Promopost end

hosszú szünet, perszeee él a blog:D

Nos nézzünk szembe a tényekkel, hogy már kb egy hónapja nem írtam és ezért nincs is "lelkiismeretfurdalásom", mert az életemen nem a neten élem:D Szóval csak röviden velősen, miegymás. Anyós pajtásék sokkal lájtosabbak voltak, a szilveszter nem volt valami nagy durranás, fél 2-kor már aludtam, aztán meg vizsgaidőszak, vizsgaidőszak.

Megcsináltam a középkor szigorlatot négyesre, úgyhogy a végén én röhögtem, most meg tanulok a következőre.
A nap vicce, hogy magyarázd el egy részegnek, hogy nem fog hatost dobni dobókockával, csak azért mert férfinak képzeli magát és bevállalósnak. (Mellesleg megjegyzem, hogy 15 próbálkozásból 3-as volt a legnagyobb:D) Jaj, hogy is hívják ezt, nosztalgia? Na ilyen érzésem van, amikor RR-éknál vagy talán Tarcsán toltuk az Asterix lépegetős játékot kicsi iszogatás után, ahol mindössze csak előrefelé kell lépni, meg ha olyan mezőre lépsz akkor visszafelé. Szal emlékszem mekkora flash volt az játék, amikor már azon is röhögtünk, hogy most kurvajó dobtam egy kettest de vissza kell lépnem három mezőt. Szal ennyi.

Nade ez kurvára nem egy értelmes post, de mit várhat az ember szombaton 2:10-kor úgyhogy csá, nade egy pics előtte:

anyós pajtás, angyalkák, Amanda

Szomorú kötelesség mindenféle karácsony előtti rokon és ismerős, stb látogatás. Vannak, amelyek jól sülnek és a kajálás mellé még kedvesen el is beszélgetsz, és van a botrányos kategória. A mostani történet az utóbbi kategóriából van... Mérhetetlen szenvedés, falkaparás és ízlésrendőrség.

Nos egyszer már volt alkalmam vendégségbe menni ide, már akkor is a hányás kerülgetett a berendezés alapján, node egy röpke leírás. Rózsadomb, egy forgalms útra néző lakás, nagy nappali amerikai konyhával. Első ránézésre a függőlegesen csíkos barna és miegymás tapéták még normálisak, de amikor a kézfogáson túl vagy sajnos a részletek sem kerülhetik el az ember figyelmét. Mindenhol barokk jellegű kisangyalkák, aranyozva, bronz és porcelán kivitelbe. A tűzhely felett, a polcokon, a gyertyatartókon, és egy szenteltvíztartós angyalka is van. Kibaszott durva, hogy nincs a lakásban egy pont ahová nem tudsz nézni, hogy ne láss angyalokat. Mindenféle forma megvan itt, könyökölős, furulyázós, hegedűs, lantos. Nos ez az első ledöbbenés után kicsit próbáltam komolyan kezelni a dolgot, azonban a múltkori látogatásom után sikerült újítani a rendszeren. "felfedeztem" új angyalakot egyre elbaszottabb helyeken, persze az egész giccshalmaz teteje a karácsonyfa volt. Egy mértanilag pontosan kúp alakú műfenyűvel, piros gömbdíszekkel és a képzeletet meghaladó pózú angyalokkal. És amikor a háziasszony megkérdezi, hogy tetszik-e akarácsonyfa mindenki hallgat, egyedül Zsófi nővére ejti el a :"hmmmm, szép lett" kifejezést, amire fel mi már kacagnánk is, de hát az illem, így csak egy szájszálben elfolytott mosolyra futja.

Menedéket kerestem volna e nappaliból, így gondoltam egy wc-zés segít a dolgon. Legfeljebb azon, hogy ott bűntetlenül lehet röhögni. Ugyanis a tükör két oldalán angyalkák lógnak be, natozva, hárfázva. Most azonban három igen kegyetlen újdonságot fedeztem fel, angyalt a wctartályon, wcpapírtartón úszó delfieket és a porcelánkacsás wckefetartót. Az izlésrendőrség már régen bombát rakott volna ide. Nincs egy normális sarok a lakásban nincs semmi ami nyugalmat nyújthatna. És ez még csak a lakás volt...

Apuka illeszkedve a lakás berendezéséhez hatalmas barokk körmondatokban beszél, leállítani lehetetlen, társadalmi értelmezései elrugaszkodottak, a visszafogott nevetések már kezdenek felgyülemleni az emberben. És most következik anyós pajtás, aki hosszabb elemzést igényel.

Aki tudja milyen a budai és főleg rózsadombi sznob picsa megfelelője az ismeri a kiindulási alapot, azonban ezzel még közel sincs vége. Teszem hozzá övé a lakás és az összes retkes angyalka. Anyós pajtás enyhe hipohonderségben szenved, ez egyrészt a fióknyi felhalmozott gyógyszer készletből derül ki, másrészt a folyton visszatérő történetekből. Például egy jellemző:

A macskájukat, akire később még viszsatérünk, vitte el állatorvoshoz és áradozott az ellátásról, hogy az állatorvosa kijön a behívás előtt öt perccel és ismerkedik az állattal, megsimogatja, és milyen kedves. Természetesen nem várhatunk mást, mint az éles kontrasztot, így elkezdődik a végeláthatatlan saját orvosi eseteinek elemzése, amikor őt kutyába se veszik, semmi kedvesség, csak behívják megvizsgálják és elküldik haza gyógyszer nélkül. Kegyetlen. A legnagyobb gebasz történetek ott kezdődnek, hogy a feltételezett 30 állandó betegsége miatt nem is ehet mindenfélét, most például 2 hónapja főtt krumplit eszik, és milyen kegyes volt magával, amikor megengedte karácsony alkalmával, hogy a napi szódabikarbóna beviteltét egy szelet bejglin tegye meg. Úgyhogy ezek a betegség problémák abszolult elkerlülhetetlenek, hiszen ezek ebéd- vagy vacsorameghívások, úgyhogy ez mindig előkerül. Jelen helyzetben, amikor após pajtás megbetegedett 20-30 percenként különféle gyógyszereket szedett elő a fiókból és akarta belé gyömöszölni, hogy az mennyire kell neki. Szerencsére após pajtás megivott megfázása ellenére egy pohár bort, így a legtöbbet ki tudta védeni a jó öreg alkoholra nem gyógyszerezünk recepttel:D

Egyik kedvencem az abszolult lekezelőség, amivel a rózsadombi villarészéről nagy kegyesen letekint a világra. A józsefváros állandó szidása, hogy mennyire rossz környék, hogy hogy gettó már szinte elkerelülhetetlen, a múltkor még tudatlan ifjoncként elmagyaráztam neki, hogy azért ez eléggé sarkított kép. És amikor kiderült, hogy információimat a lakhelyemről szedem, azaz józsefvárosból, kissé hűvösebb lett velem. Most is előkerült ez a téma, de most már hagytam hagy mondja és csak röhögtem, hogy olyanról beszél ami nincs is. Persze az "ott csak cigányok laknak és senki más résznél már kitört belőlem a fentebb elfolytott röhögés. Persze a kérdőre vonás sem maradt el, és az én ott lakom esetleg tudhatok valamit mondatrész sem lágyította meg a szívét, folytatódott a műsor.
Pesztrálásom másik kedves része, amikor a férfi családban betöltött szerepéről következik hosszú értekezés. mire ide eljutunk általában már abszolult közönbös vagyok, csak életem szenvedései könyvébe gyűjtöm az információkat. Ugyanis a családfő feladata a pénzkeresés, és neki mindenképpen mérnöknek vagy informatikusnak kell lennie aki sok lóvét hoz. Engedékeny hangulatában kitért arra, hogy lehetek villanyszerelő vagy gázszerelő is, hisz abban is nagy lóvé van, de az már a társadalom alsó kategóriáiba taszít engem, Ekkor após pajtás következett a munkásarisztokrácia fogalmának hosszú kifejtésével.

Így második alkalomra a világ összes fájdalmával és szaktudásával rendelkező nőre tekinthettem, akinek el kellett magyarázni, hogy a mobiltelefonon sms küldés és névtárba név mentése hogy működik. Persze itt már én sem bírtam ki megfelelően megfogalmazott szúrkálódások nélkül, természetesen fapofával. Pl: A telefonok menüje általában logikus felépítésű, így abban a menüpontban kell keresni, ahová a leginkább tartozik a keresett valami. De az az alázat, ami a telefonhasználatának okítása alatt jelentkezett azért meglepő volt:D

Még mindig megvan a jó szokásuk a kérdeznek és a választ sem várva válaszolnak is helyettem, így elég nehéz beszélgetni. Már ha akarnék. De általában csak az udvariassági formákon belül. (Gondolkodni amúgy sem lehet az angyal-terror miatt:)

Legyen következő vizsgálati pontunk a macska és a köré tartozó kultusz. Nos Amanda, a macska minden tekintetben a legnagyobb kurva a világon. Elég durván rájátszik szeretethiányára és eléggé az volt az érzésem, hogy ő az aki irányítja anyós pajtást és nem fordítva. Nem kertelek Amanda kibaszott ronda, perzsa macskának indult, azonban a színösszeállításban valami hiba csúszhatott, mert foltos enyhén szólva. Amikor ki akar menni anyós pajtás azonnal rohan ajtót nyitni és befelé is. Ebéd közben is ki akart menni, és kaparta az ajtót. Anyós pajtástól is meglepő dolog következett az angyal-terror, gyógyszerészeti bevezető és fogyasztási tanácsok tekintetében. A maga "kedves" modorán elkezdett üvöltözni a macskával, Csúnya Amanda, rossz macska. Nem szégyelled magad? Csúnya, rossz, csúnya, rossz. Az enyhe helyzetkomikum miatt újra kezdett gyülekezni a kitörő röhögés. Sajnos mosolyomat leplezendő a elfordítottam a fejem a karácsonyfa felé. No nem kellett volna... Újabb gyöngyszem a hidegben a macskakeresés, hogy meg ne fázzon szegény, anyós pajtás fogja a lábost és egy fakanalat kiáll a forgalmas főutra néző ajtóba, alkezdi verni a lábost, miközben ordibál: Amanda, drága kis macskám, cicicicccc, gyere a mamához. Ez a 2-3 perces műszorszám elég durva.

Nos anyós pajtás fikázásából legyen egyenlőre ennyi elég, majd további részletekkel szolgálok az ünnepek után. Akkor amúgy is lesz mit írni, hisz az elvált szülők hagyatékaként anyuka meghívására sem illik nemet mondani, de az még kellemes ejtőzés a fentebb elmondottakhoz képest...

Könyvek, december, elfekvő vizsgák, karácsony

Minden évszaknk és hónapnak megvan a maga vezérszava. Egyetemista berkekben pedig a december a végeláthatatlan vizsgák, leadós dolgozatok időszaka megspékelve még a szorgalmi időszakhoz járuló bejárási kötelezettségtől, és karácsony körüli családi látogatások, vendégségek.

Úgyhogy mostanság ezzel telnek napjaim, épp most tornyosul mellettem az ásványokkal foglalkozó irodalom rám eső része, alatta a még be nem fejezett szemináriumi dolgozatokhoztartózó fénymásolatok és jegyzetek, félig üres poharak és a még élő csokimikulások fejtelen maradéka. Elég nagy kupleráj van. Ebben akkor szokott változás beállni, ha a konyhából elfogynak poharak illetve annyira megunom a tanuásot, hogy rendcsinálásra vállalkozom.

Úgyhogy újra megkezdődik a háború a dátumokkal, a felkészülésekkel, és a kedves és kevésbé kedves témák elsajátításával. Nos részemről ez az idei vizsgaidőszak eléggé kellemesre sikeredett, a maga két szigorlatával és a hozzá járuló vizsgákkal.

Ellenben összegezve az idei szorgalmi időszakot arra a következtetésre kell jutnom, hogy egynagy kalap fos volt. Egy kezemen meg tudnám számolni hány órára jártam szívesen. És ahogy lenni szokott ezek a "nem kötelező órák" voltak.

In Memoriam Rózsaszín Maci

Újjászületés...

Akarom mondani elérkezett e vég. Megtelt a Rózsaszín Maci. Világvége, apokalipszis, dögvész, halál. Jó ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy kedves hálótársammal valami probléma lehet. Erre akkor gondolatam először, amikor egy delíriumos éjszaka után ágyamba vágódtam, és nem találtam kis barátomat hajnali öt órakor. Hozzáteszem állapotom nem tette lehetővé a tüzetes vizsgálódást kis barátom után. Aztán jöttek sorban az esték, és nem volt sehol. Amikor lefeküdtem aludni nem volt ott mellettem, nem ült a fejem mellett. Aztán egy magányos éjszakán megtaláltam szétszakadt nyakkal a sarokban. Ki lehet ekkora gengszter? Ki tehette? Miért? Kérdések merültek fel bennem. Spirituális kapcsolatunk már-már a barátságon is túllépett. A biztos pont az életemben. Aki mindig ott volt ha kellett, sírhattam a vállán, "mert megígérted".

Emlékek árja öntött el, amikor többszáz kilómétert bicikliztunk együtt, ő volt aki bírta velem az emelkedőket. Akárhol elfért, ha magamal vittem, biciklitartóról nézett a világba, eljött velem számtalan helyre, és ami a legfontosabb. Sose volt egy rossz szava se. Mindegy alteregómként élt a világban, de ez most megváltozott. A rózsaszín maci megtelt. Lezárult egy szakasz az életemben, semmi se lesz már olyan, mint régen.

Egy nyári ásatoson pedig amikor épp egy pincét bontottünk ki megtaláltam a testvérét. Ez a kis felvő idol pedig fontos szerepet játszott az ásatáson. A pince omlatag boltozatát tartotta szemével, és a pince végében berendezett kis oltáron trónolt, mellé mindig friss virágot tettünk, hiszen a pince szellemisége megkövetelte.

És akkor még nem is ejtettünk szót a formás alakjáról, a múzsai pózról és a hatalmas lapát füleiről. Innentől kezdve bármi is került elő az ásatásról e kis maci volt a "vezérlelet", azaz az ásatás egyik legfontosabb lelete.

Tehát a Rózsaszín maci megtelt. Új fejezet kezdődik...