Minden évszaknk és hónapnak megvan a maga vezérszava. Egyetemista berkekben pedig a december a végeláthatatlan vizsgák, leadós dolgozatok időszaka megspékelve még a szorgalmi időszakhoz járuló bejárási kötelezettségtől, és karácsony körüli családi látogatások, vendégségek.
Úgyhogy mostanság ezzel telnek napjaim, épp most tornyosul mellettem az ásványokkal foglalkozó irodalom rám eső része, alatta a még be nem fejezett szemináriumi dolgozatokhoztartózó fénymásolatok és jegyzetek, félig üres poharak és a még élő csokimikulások fejtelen maradéka. Elég nagy kupleráj van. Ebben akkor szokott változás beállni, ha a konyhából elfogynak poharak illetve annyira megunom a tanuásot, hogy rendcsinálásra vállalkozom.
Úgyhogy újra megkezdődik a háború a dátumokkal, a felkészülésekkel, és a kedves és kevésbé kedves témák elsajátításával. Nos részemről ez az idei vizsgaidőszak eléggé kellemesre sikeredett, a maga két szigorlatával és a hozzá járuló vizsgákkal.
Ellenben összegezve az idei szorgalmi időszakot arra a következtetésre kell jutnom, hogy egynagy kalap fos volt. Egy kezemen meg tudnám számolni hány órára jártam szívesen. És ahogy lenni szokott ezek a "nem kötelező órák" voltak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Köszönjük, Lützow a rózsaszín maci érdekfeszítő történetét. Szeretnék kondoleálni.
Jó vizsgázást :-)!
Megjegyzés küldése