In Memoriam Rózsaszín Maci

Újjászületés...

Akarom mondani elérkezett e vég. Megtelt a Rózsaszín Maci. Világvége, apokalipszis, dögvész, halál. Jó ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy kedves hálótársammal valami probléma lehet. Erre akkor gondolatam először, amikor egy delíriumos éjszaka után ágyamba vágódtam, és nem találtam kis barátomat hajnali öt órakor. Hozzáteszem állapotom nem tette lehetővé a tüzetes vizsgálódást kis barátom után. Aztán jöttek sorban az esték, és nem volt sehol. Amikor lefeküdtem aludni nem volt ott mellettem, nem ült a fejem mellett. Aztán egy magányos éjszakán megtaláltam szétszakadt nyakkal a sarokban. Ki lehet ekkora gengszter? Ki tehette? Miért? Kérdések merültek fel bennem. Spirituális kapcsolatunk már-már a barátságon is túllépett. A biztos pont az életemben. Aki mindig ott volt ha kellett, sírhattam a vállán, "mert megígérted".

Emlékek árja öntött el, amikor többszáz kilómétert bicikliztunk együtt, ő volt aki bírta velem az emelkedőket. Akárhol elfért, ha magamal vittem, biciklitartóról nézett a világba, eljött velem számtalan helyre, és ami a legfontosabb. Sose volt egy rossz szava se. Mindegy alteregómként élt a világban, de ez most megváltozott. A rózsaszín maci megtelt. Lezárult egy szakasz az életemben, semmi se lesz már olyan, mint régen.

Egy nyári ásatoson pedig amikor épp egy pincét bontottünk ki megtaláltam a testvérét. Ez a kis felvő idol pedig fontos szerepet játszott az ásatáson. A pince omlatag boltozatát tartotta szemével, és a pince végében berendezett kis oltáron trónolt, mellé mindig friss virágot tettünk, hiszen a pince szellemisége megkövetelte.

És akkor még nem is ejtettünk szót a formás alakjáról, a múzsai pózról és a hatalmas lapát füleiről. Innentől kezdve bármi is került elő az ásatásról e kis maci volt a "vezérlelet", azaz az ásatás egyik legfontosabb lelete.

Tehát a Rózsaszín maci megtelt. Új fejezet kezdődik...