anyós pajtás, angyalkák, Amanda

Szomorú kötelesség mindenféle karácsony előtti rokon és ismerős, stb látogatás. Vannak, amelyek jól sülnek és a kajálás mellé még kedvesen el is beszélgetsz, és van a botrányos kategória. A mostani történet az utóbbi kategóriából van... Mérhetetlen szenvedés, falkaparás és ízlésrendőrség.

Nos egyszer már volt alkalmam vendégségbe menni ide, már akkor is a hányás kerülgetett a berendezés alapján, node egy röpke leírás. Rózsadomb, egy forgalms útra néző lakás, nagy nappali amerikai konyhával. Első ránézésre a függőlegesen csíkos barna és miegymás tapéták még normálisak, de amikor a kézfogáson túl vagy sajnos a részletek sem kerülhetik el az ember figyelmét. Mindenhol barokk jellegű kisangyalkák, aranyozva, bronz és porcelán kivitelbe. A tűzhely felett, a polcokon, a gyertyatartókon, és egy szenteltvíztartós angyalka is van. Kibaszott durva, hogy nincs a lakásban egy pont ahová nem tudsz nézni, hogy ne láss angyalokat. Mindenféle forma megvan itt, könyökölős, furulyázós, hegedűs, lantos. Nos ez az első ledöbbenés után kicsit próbáltam komolyan kezelni a dolgot, azonban a múltkori látogatásom után sikerült újítani a rendszeren. "felfedeztem" új angyalakot egyre elbaszottabb helyeken, persze az egész giccshalmaz teteje a karácsonyfa volt. Egy mértanilag pontosan kúp alakú műfenyűvel, piros gömbdíszekkel és a képzeletet meghaladó pózú angyalokkal. És amikor a háziasszony megkérdezi, hogy tetszik-e akarácsonyfa mindenki hallgat, egyedül Zsófi nővére ejti el a :"hmmmm, szép lett" kifejezést, amire fel mi már kacagnánk is, de hát az illem, így csak egy szájszálben elfolytott mosolyra futja.

Menedéket kerestem volna e nappaliból, így gondoltam egy wc-zés segít a dolgon. Legfeljebb azon, hogy ott bűntetlenül lehet röhögni. Ugyanis a tükör két oldalán angyalkák lógnak be, natozva, hárfázva. Most azonban három igen kegyetlen újdonságot fedeztem fel, angyalt a wctartályon, wcpapírtartón úszó delfieket és a porcelánkacsás wckefetartót. Az izlésrendőrség már régen bombát rakott volna ide. Nincs egy normális sarok a lakásban nincs semmi ami nyugalmat nyújthatna. És ez még csak a lakás volt...

Apuka illeszkedve a lakás berendezéséhez hatalmas barokk körmondatokban beszél, leállítani lehetetlen, társadalmi értelmezései elrugaszkodottak, a visszafogott nevetések már kezdenek felgyülemleni az emberben. És most következik anyós pajtás, aki hosszabb elemzést igényel.

Aki tudja milyen a budai és főleg rózsadombi sznob picsa megfelelője az ismeri a kiindulási alapot, azonban ezzel még közel sincs vége. Teszem hozzá övé a lakás és az összes retkes angyalka. Anyós pajtás enyhe hipohonderségben szenved, ez egyrészt a fióknyi felhalmozott gyógyszer készletből derül ki, másrészt a folyton visszatérő történetekből. Például egy jellemző:

A macskájukat, akire később még viszsatérünk, vitte el állatorvoshoz és áradozott az ellátásról, hogy az állatorvosa kijön a behívás előtt öt perccel és ismerkedik az állattal, megsimogatja, és milyen kedves. Természetesen nem várhatunk mást, mint az éles kontrasztot, így elkezdődik a végeláthatatlan saját orvosi eseteinek elemzése, amikor őt kutyába se veszik, semmi kedvesség, csak behívják megvizsgálják és elküldik haza gyógyszer nélkül. Kegyetlen. A legnagyobb gebasz történetek ott kezdődnek, hogy a feltételezett 30 állandó betegsége miatt nem is ehet mindenfélét, most például 2 hónapja főtt krumplit eszik, és milyen kegyes volt magával, amikor megengedte karácsony alkalmával, hogy a napi szódabikarbóna beviteltét egy szelet bejglin tegye meg. Úgyhogy ezek a betegség problémák abszolult elkerlülhetetlenek, hiszen ezek ebéd- vagy vacsorameghívások, úgyhogy ez mindig előkerül. Jelen helyzetben, amikor após pajtás megbetegedett 20-30 percenként különféle gyógyszereket szedett elő a fiókból és akarta belé gyömöszölni, hogy az mennyire kell neki. Szerencsére após pajtás megivott megfázása ellenére egy pohár bort, így a legtöbbet ki tudta védeni a jó öreg alkoholra nem gyógyszerezünk recepttel:D

Egyik kedvencem az abszolult lekezelőség, amivel a rózsadombi villarészéről nagy kegyesen letekint a világra. A józsefváros állandó szidása, hogy mennyire rossz környék, hogy hogy gettó már szinte elkerelülhetetlen, a múltkor még tudatlan ifjoncként elmagyaráztam neki, hogy azért ez eléggé sarkított kép. És amikor kiderült, hogy információimat a lakhelyemről szedem, azaz józsefvárosból, kissé hűvösebb lett velem. Most is előkerült ez a téma, de most már hagytam hagy mondja és csak röhögtem, hogy olyanról beszél ami nincs is. Persze az "ott csak cigányok laknak és senki más résznél már kitört belőlem a fentebb elfolytott röhögés. Persze a kérdőre vonás sem maradt el, és az én ott lakom esetleg tudhatok valamit mondatrész sem lágyította meg a szívét, folytatódott a műsor.
Pesztrálásom másik kedves része, amikor a férfi családban betöltött szerepéről következik hosszú értekezés. mire ide eljutunk általában már abszolult közönbös vagyok, csak életem szenvedései könyvébe gyűjtöm az információkat. Ugyanis a családfő feladata a pénzkeresés, és neki mindenképpen mérnöknek vagy informatikusnak kell lennie aki sok lóvét hoz. Engedékeny hangulatában kitért arra, hogy lehetek villanyszerelő vagy gázszerelő is, hisz abban is nagy lóvé van, de az már a társadalom alsó kategóriáiba taszít engem, Ekkor após pajtás következett a munkásarisztokrácia fogalmának hosszú kifejtésével.

Így második alkalomra a világ összes fájdalmával és szaktudásával rendelkező nőre tekinthettem, akinek el kellett magyarázni, hogy a mobiltelefonon sms küldés és névtárba név mentése hogy működik. Persze itt már én sem bírtam ki megfelelően megfogalmazott szúrkálódások nélkül, természetesen fapofával. Pl: A telefonok menüje általában logikus felépítésű, így abban a menüpontban kell keresni, ahová a leginkább tartozik a keresett valami. De az az alázat, ami a telefonhasználatának okítása alatt jelentkezett azért meglepő volt:D

Még mindig megvan a jó szokásuk a kérdeznek és a választ sem várva válaszolnak is helyettem, így elég nehéz beszélgetni. Már ha akarnék. De általában csak az udvariassági formákon belül. (Gondolkodni amúgy sem lehet az angyal-terror miatt:)

Legyen következő vizsgálati pontunk a macska és a köré tartozó kultusz. Nos Amanda, a macska minden tekintetben a legnagyobb kurva a világon. Elég durván rájátszik szeretethiányára és eléggé az volt az érzésem, hogy ő az aki irányítja anyós pajtást és nem fordítva. Nem kertelek Amanda kibaszott ronda, perzsa macskának indult, azonban a színösszeállításban valami hiba csúszhatott, mert foltos enyhén szólva. Amikor ki akar menni anyós pajtás azonnal rohan ajtót nyitni és befelé is. Ebéd közben is ki akart menni, és kaparta az ajtót. Anyós pajtástól is meglepő dolog következett az angyal-terror, gyógyszerészeti bevezető és fogyasztási tanácsok tekintetében. A maga "kedves" modorán elkezdett üvöltözni a macskával, Csúnya Amanda, rossz macska. Nem szégyelled magad? Csúnya, rossz, csúnya, rossz. Az enyhe helyzetkomikum miatt újra kezdett gyülekezni a kitörő röhögés. Sajnos mosolyomat leplezendő a elfordítottam a fejem a karácsonyfa felé. No nem kellett volna... Újabb gyöngyszem a hidegben a macskakeresés, hogy meg ne fázzon szegény, anyós pajtás fogja a lábost és egy fakanalat kiáll a forgalmas főutra néző ajtóba, alkezdi verni a lábost, miközben ordibál: Amanda, drága kis macskám, cicicicccc, gyere a mamához. Ez a 2-3 perces műszorszám elég durva.

Nos anyós pajtás fikázásából legyen egyenlőre ennyi elég, majd további részletekkel szolgálok az ünnepek után. Akkor amúgy is lesz mit írni, hisz az elvált szülők hagyatékaként anyuka meghívására sem illik nemet mondani, de az még kellemes ejtőzés a fentebb elmondottakhoz képest...

Könyvek, december, elfekvő vizsgák, karácsony

Minden évszaknk és hónapnak megvan a maga vezérszava. Egyetemista berkekben pedig a december a végeláthatatlan vizsgák, leadós dolgozatok időszaka megspékelve még a szorgalmi időszakhoz járuló bejárási kötelezettségtől, és karácsony körüli családi látogatások, vendégségek.

Úgyhogy mostanság ezzel telnek napjaim, épp most tornyosul mellettem az ásványokkal foglalkozó irodalom rám eső része, alatta a még be nem fejezett szemináriumi dolgozatokhoztartózó fénymásolatok és jegyzetek, félig üres poharak és a még élő csokimikulások fejtelen maradéka. Elég nagy kupleráj van. Ebben akkor szokott változás beállni, ha a konyhából elfogynak poharak illetve annyira megunom a tanuásot, hogy rendcsinálásra vállalkozom.

Úgyhogy újra megkezdődik a háború a dátumokkal, a felkészülésekkel, és a kedves és kevésbé kedves témák elsajátításával. Nos részemről ez az idei vizsgaidőszak eléggé kellemesre sikeredett, a maga két szigorlatával és a hozzá járuló vizsgákkal.

Ellenben összegezve az idei szorgalmi időszakot arra a következtetésre kell jutnom, hogy egynagy kalap fos volt. Egy kezemen meg tudnám számolni hány órára jártam szívesen. És ahogy lenni szokott ezek a "nem kötelező órák" voltak.

In Memoriam Rózsaszín Maci

Újjászületés...

Akarom mondani elérkezett e vég. Megtelt a Rózsaszín Maci. Világvége, apokalipszis, dögvész, halál. Jó ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy kedves hálótársammal valami probléma lehet. Erre akkor gondolatam először, amikor egy delíriumos éjszaka után ágyamba vágódtam, és nem találtam kis barátomat hajnali öt órakor. Hozzáteszem állapotom nem tette lehetővé a tüzetes vizsgálódást kis barátom után. Aztán jöttek sorban az esték, és nem volt sehol. Amikor lefeküdtem aludni nem volt ott mellettem, nem ült a fejem mellett. Aztán egy magányos éjszakán megtaláltam szétszakadt nyakkal a sarokban. Ki lehet ekkora gengszter? Ki tehette? Miért? Kérdések merültek fel bennem. Spirituális kapcsolatunk már-már a barátságon is túllépett. A biztos pont az életemben. Aki mindig ott volt ha kellett, sírhattam a vállán, "mert megígérted".

Emlékek árja öntött el, amikor többszáz kilómétert bicikliztunk együtt, ő volt aki bírta velem az emelkedőket. Akárhol elfért, ha magamal vittem, biciklitartóról nézett a világba, eljött velem számtalan helyre, és ami a legfontosabb. Sose volt egy rossz szava se. Mindegy alteregómként élt a világban, de ez most megváltozott. A rózsaszín maci megtelt. Lezárult egy szakasz az életemben, semmi se lesz már olyan, mint régen.

Egy nyári ásatoson pedig amikor épp egy pincét bontottünk ki megtaláltam a testvérét. Ez a kis felvő idol pedig fontos szerepet játszott az ásatáson. A pince omlatag boltozatát tartotta szemével, és a pince végében berendezett kis oltáron trónolt, mellé mindig friss virágot tettünk, hiszen a pince szellemisége megkövetelte.

És akkor még nem is ejtettünk szót a formás alakjáról, a múzsai pózról és a hatalmas lapát füleiről. Innentől kezdve bármi is került elő az ásatásról e kis maci volt a "vezérlelet", azaz az ásatás egyik legfontosabb lelete.

Tehát a Rózsaszín maci megtelt. Új fejezet kezdődik...